Zsámbék [N 47° 32.9785' E 18° 42.8730']

Az Aynard lovagok temploma

Zsámbék Tatabányától keletre, Budapesttől nyugatra fekszik. Először a francia Ninive-i monostor 1234-es katalógusa említi Samboch néven. A település neve valószínűleg a "sambucus", "bodza" névből ered.

A legutóbbi ásatások szerint már az 1050-es években kőtemplom áll itt, amelyet a következő században tovább bővítenek. III. Béla király felesége, a francia király húga, a kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot és környékét. E család leszármazottai építik 1220 körül a korábbi templom helyén a későromán-koragótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke.

A templomot 1475-től a pálos rend birtokolja, addig a premontrei rend tulajdona. A szinte teljesen ép nyugati homlokzat és két tornya román, belseje már gótikus stílusú. A masszív két torony között hatalmas rózsaablak töredéke látszik.
A déli mellékhajó szentélyén megmaradtak a román és gótikus kőfaragványok. Az egyiken ugyanazt a sárkányalakos motívumot láthatjuk, mint a bazilika mellett megtalált XII-XIII. századi két aranyozott bronz zabla egyikén. A templom a török időkben elpusztult, majd újjáépült, de az 1773-as földrengés súlyosan megrongálta, azóta romként áll.

Mellette emelkedett a mára már szintén romjaiban látható kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. A kolostor középpontja a négyszögletes udvar volt, körülötte a kerengőnek nevezett folyosóval. A falak zöme a pálos szerzetesrend építkezésének emlékét őrzi 1475-ből. Ma már csak egy dongaboltozatos pince, az alapfalak és egy alagútszakasz maradt meg a hatalmas építményből

Zsámbék történetének legjelentősebb korszaka a középkori magyar állam első századaira esik, amikor az egyházi és világi székhely, Esztergom és Fehérvár közötti út felezési pontján lévő település fejlődésnek indul. 1467-ben Mátyás király mezővárosi rangra emeli Zsámbékot. Az 1100-as években épített vár a király birtokába kerül, aki később fiának, Corvin Jánosnak adományozza. A török hódoltság idején, 1541-1686 között Pilis vármegye legfontosabb végvára. E kor emlékét őrzi a kevés magyarországi török építészet egyik érdekes emléke, a Török-kút.

1689-ben a Zichy család vásárolja meg a zsámbéki birotokot, és építi fel az 1710-es években a végvári harcokban lerombolódott vár helyén a ma is látható saroktornyokkal díszített korabarokk várkastélyt. A Zichyek a török idők alatt elpusztult és elmenekült lakosság helyét német telepesekkel népesítik be.