Magyargyerőmonostor

Monostortemplom a Kapus-patak völgyében

Magyargyerőmonostor Erdélyben, Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól délkeletre és Magyarvalkótól keletre, a Kapus-patak völgyében fekszik. Egyaránt bővelkedik népművészeti, építészeti és természeti értékekben.

A település 1332-ben Monostor néven jelentkezik az oklevelekben, 1572-ben már Gerőmonostora, 1666-ban pedig Magiar-Monostor formában van megemlítve.

Monostortemplomát, amely apátsági templom is volt, a Gyerőfi család a XIII. század első felében építtette, de a nagy tatárjárás feldúlta. Legrégibb része a tatárjárás előtti időkből származó, késő román stílusban épült főhajó, amely a kéttornyos homlokzat mögött húzódik. A főhajó nyugati felében tagozott fejezetű, lapos falpillérek tanúskodnak az egykori kegyúri karzat meglétéről.

1275-ben Kemény Mihály malmot és halastavat adományoz a templomnak. A tatárjárás után a régi templom elé, szintén román stílusban, két tornyot építenek. Az egyik torony épen megmaradt, a másik a templom falmagasságáig. A két torony abban az időben a Benedek-rendi monostori templomoknak járó kiváltság jele volt. A megmaradt torony emeleti ikerablakai igen finom kialakításúak, a nyugati oldal felső részén befalazott hármas ablakok keretei látszanak, oszlopfőjén faragott sárkányokkal. Jelenlegi ablakai már gótikus kőrácsos ablakok. A déli, csonka torony falában három dombormű található. A középsőn két oroszlán, a bal szélsőn Szent Mihály, a jobbszélsőn két kígyót szoptató, vastag hajfonatú, magyaros megjelenésű nő. Ez utóbbi a román kori magyar szobrászatban egyedülálló. Szintén a csonka torony külső falán található a környék egyetlen épen maradt napórája.

A befalazott déli és a torony aljában lévő belső félköríves ajtajával ellentétben, a külső toronyajtó orommezejében levéldísz övezte kereszt hangsúlyozza a középtengelyt. A XIV. századtól már csak plébániatemplomot a XV. században átépítik. Ekkor készülnek a hajó déli oldalán lévő szép csúcsíves ablakok. A réginél nagyobb, új szentély 1442-ben készül el, vélhetően Kapos Tamás támogatásával. Ehhez az építkezéshez tartozik a töredékesen megmaradt szentségfülke, a sekrestyeajtó ("Georgius Wossari vitricus ecclesiae" felirattal), a papi ülőfülke ("Hocopu... de Tasad 1536" felirattal), amelyeket 1936-ban bontottak ki. Ezek már reneszánsz díszítéseket kaptak.

A hajó egykori boltozatának nyomait a gyámkövek töredékei és a külső támpillérek jelzik. Mennyezetének festését Umling Lőrinc készítette. A templomot magas várfal veszi körül.

Az egykori apátsági templomhoz tartozó kolostorból semmi nem maradt meg. Valószínűleg még a tatárjáráskor elpusztult. Katolikus lakói a reformáció idején reformátusokká váltak. A templombelsőt a falu lakossága kék írásos varrottasokkal díszítette. A szószék faragott kőlábazata Sipos Dávid keze munkáját dicséri, a szószék mellvédjén Kabos Ferenc díszes címere látható.