Hontvarsány [N 48° 11.994' E 18° 39.721']

Templom az Esztergom felé vezető ősi országút szélén

Hontvarsány területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A községet első ízben az 1242 és 1272 közötti években említi az ipolysági premontrei konvent oklevele, Wosyan alakban, azonban ennél sokkal régebbi lehet. Erre enged következtetni neve is, mely a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett egyik kabar törzs a Varsány nevéből származik.

Hontvarsány Lévától öt kilométerre keletre, a Sikenica patak partján, az Ipolyság felé vezető főút mentén fekszik, erre haladt az ősi országút Esztergom felé is. A templom felszentelésére 1192-ben került sor. A falu a XIII. század második feléig királyi birtok volt, az érsekség közeli nemesfémbányáinak szomszédjában. Varsány a tatárjárás után került - IV. Béla király adományaként - a Varsányi család kezére, és maradt a família, illetve a rokon Simonyi család birtokában egészen a XVIII. századig. A középkor végén Szendi vajda és leszármazottai, később a Jánokyak, az újkorban a Majthényi és a Nyáry földesúri családok játszottak szerepet a község életében.

Az út menti dombon álló, messziről látszó templom még ennél is korábbról származik. Az egyhajós, félköríves szentélyzáródású épület román kori falusi templomaink legrégebbről megmaradt emlékei közé tartozik, a hozzá formában legközelebb álló nagybörzsönyi Szent István-templommal együtt. Ez is, az is a XII. század második felében készült, s mindkettő magán viseli a közeli esztergomi királyi építőműhely korabeli stílusjegyeit.

A varsányi egyház is gondosan faragott, szürke kváderkövekből épült, amelyeket nem éppen szabályos hálóba raktak, de az apszis párkányán körbefutó, míves vakárkád magára vonja a figyelmet: ehhez hasonló mintájú részletet az esztergomi várkápolnában, illetve az említett börzsönyi templomon látni. A sarkokat jókora rusztikus támpillérek hangsúlyozzák, és igencsak ódon hangulatot kölcsönöznek az épületnek a tölcsérablakok kőből falazott bélletei, valamint a déli bejárat faragott szemöldökköve.

A nyugati oldalon urasági karzat épült, amelyre a falszöveten belül kialakított lépcsőn lehet följutni. A homlokzat elé kilépő, eredeti torony elpusztult a török háborúk alatt, a mostani, barokk sisakú tornyot az 1800-as években emelték. Ekkor lemeszelték az eredeti falfestményeit és a falakat támpillérekkel erősítették meg. 2004-ben tetőzetét és a tornyot új zsindellyel fedték be. Az ellenreformáció idején "articulus locus" - mentelmi hely volt, a templom ma is református.

A belül dísztelen, rendszeres használaton kívüli állami műemlék a mára egészen elfogyatkozott helybeli magyarság évezredes történetének mementója.

Kapcsolódó anyagok

-

Forrás

http://www.mno.hu/portal/115926
Ludwig Emil: Felvidéki műemlékkalauz, Budapest, 2003
http://www.reformata.sk/index2.php?page=congr_166